A hét legfontosabb eseménye, Áron szerdán ment először iskolába és tetszett neki:)
És most következzen a kicsit részletesebb beszámoló:
Az iskola téma komolyabban tavaly decemberben merült fel, amikor is mindhárman bementünk a helyi suli igazgatójához, hogy jelentkezzünk az iskolába. Nagyjából 1 órát voltunk nála, kérdezgetett mindenfélét tőlünk Áronról (milyennek látjuk őt, mit várunk az iskolától, jönnek-e mások is az ovijából), mesélt az iskoláról. Áron közben azt a feladatot kapta, hogy rajzolgasson egy papírra bármit, amit csak szeretne. Volt egy nagy halom papír, nagy halom ceruzával. Egész jól elvolt vele, mosolygó arcokat rajzolt, leírta a nevét, cuki, vidám kis kép lett belőle, büszke voltam rá:)
Azután kitöltöttünk minden hivatalos papírt, leadtuk, s vártuk a pénteket, mert nagy szerencsénkre pont elcsíptük az utolsó elő-előkészítő foglalkozást, ahol a leendő termében, a leendő tanárnénijével, a leendő osztálytársai közül néhánnyal játszott egy kicsit. Mesét olvastak, aztán meg ragasztottak egy macit. Nagyon örültem, hogy így alakult, mert így legalább mindannyian tudtuk, hogy mire számíthatunk, könnyebben tudtunk beszélgetni az iskoláról. A foglalkozás után megvettük az egyenruhát, ilyen cukin fest benne:)
Amíg a gyerekek játszottak, a szülőknek a könyvtárban sok hasznos infót mondtak. Mindenki kapott egy kisokost, ahol pontokba szedve leírták, hogy mit kell tudni az iskoláról. Ilyen címek vannak: Mi várható az első naptól? Hogy készítsük fel a gyerekeket az első napra? Mire számítsunk az első hetekben? Aztán szép ABC sorrendben minden le van írva,a mit tudni kell. Nagy segítség volt, mert így Áronnak is tudtam mesélni, segíteni, meg nekem is jó volt persze, hogy képben legyek. A gyerekek is kaptak ilyen füzetkét, ahol pár oldalon fényképekkel elmesélték egy előkészítős kisgyerek egy napját. A kedvencem: nap végén valaki, akit szeretsz jön érted és hazavisz. Egyszóval mindenre gondolnak, amitől egy kis tökmag biztonságban érzi magát.
Decemberben kaptunk még egy levelet az iskolától, amiben megírták, hogy ki lesz a tanítónéni. Kaptunk még egy oldalas bemutatkozó levelet: hol dolgozott korábban, mit szeret csinálni szabadidejében. Azt látom, hogy itt nincs olyan éles választóvonal a nagycsoportos óvónők és a tanítónők között, mint Magyarországon. Áron legutóbbi óvónénije, Miss Piper és Miss Tracey is dolgozott oviban, iskolaelőkészítős csoportban, Prep-Yearben (ezt kedzte most Áron), meg elsősökkel is. Így itt inkább életkorra "szakosodnak". Valószínűleg ez azzal is összefügg, hogy itt az ovi és a suli között sincs olyan éles különbség, szép lassan, kényelmesen szoknak át a gyerekek, ami nagyon tetszik.
A január azzal telt, hogy megvettünk mindent, amit kell: iskolatáskát, lunch-bag-et (ez egy olyan kis hőtartó táska, amiben a napi kaját viszi, természetesen dínós), jó kis iskolai cipőt (egyszínű, fekete, zárt - ezek a szabályok) és egy csomó fehér zoknit és persze vártuk a szerdát.
Mivel januárban volt másfél hétnyi munkám, pár napot ment még oviba, ami jó átmenet volt az itthoni lébecolás és az iskola között. Jobban nem is jöhetett volna ki!
És elérkezett a szerda!
Gergővel mentek reggel (én dolgoztam) és nagyon ügyesek voltak! Áron nagyfiúsan elbúcsúzott, szinte elbocsátotta Gergőt és délután közölte, hogy ő még szívesen maradna:) Úgyhogy, talán kijelenthetjük, hogy tetszett neki:)
Ha meg szeretnétek nézni, hogy milyen, itt tudjátok lecsekkolni:
https://enoggerass.eq.edu.au/Pages/default.aspx
Nem egy nagy épület van, hanem több kicsi faház. A házak alatt van a hűvös rész, mert mindig árnyékos. Ott esznek és ott játszottak tegnap tornaórán is.
A teremben nem padok vannak, hanem kis asztalok. Minden asztal körül 6 kisgyerek tud leülni. A napot pedig egy szőnyegen kezdik, ott van reggel a gyülekező 9-kor:) Az, hogy pontosan mi történik a suliban, egyelőre nem tudom, mert apró információmorzsákat kapunk csak el, azokból próbálunk építkezni. Ami biztos: reggel a szőnyegen kezdenek, aztán 10-kor van egy gyümölcsszünet. Aztán megint csinálnak valamit, f12-kor ebéd (itthon készítünk neki hideg ennivalót, itt nem szokás a közös menzázás). Aztán 5-10 perc pihenés, mialatt mesét olvasnak nekik. Az iskolának 3-kor van vége. Ha itthon vagyok (csütörtökön és pénteken), akkor érte megyek, ha pedig sokáig dolgozom (hétfőn és szerdán), akkor egy iskola utáni napközibe megy. Eddig egyszer volt, szerdán, nagyon tetszett neki, mert azóta is kérdezni, hogy mikor megy legközelebb. A napközi az iskola területén van, külön részben, ahol csak iskola előtt és után vannak a gyerekek. Nem osztályonként vannak, hanem együtt vannak a nagyobbak és a kisebbek. Fiatalok dolgoznak ott, nem a tanárok, gondolom jó fejek lehetnek :) Mivel nincs házi (remélem ez jó sokáig így is marad), nem azzal telik az idejük, hogy üldögélnek, hanem játszanak. Amikor szerdán Gergő érte ment, akkor épp kint voltak az udvaron, Áron kosarazgatott:)
http://www.ymcachildcare.com.au/enoggera.html
(Nem túl informatív, inkább csak illusztrációként linkeltem be.)
És most következzen a kicsit részletesebb beszámoló:
Az iskola téma komolyabban tavaly decemberben merült fel, amikor is mindhárman bementünk a helyi suli igazgatójához, hogy jelentkezzünk az iskolába. Nagyjából 1 órát voltunk nála, kérdezgetett mindenfélét tőlünk Áronról (milyennek látjuk őt, mit várunk az iskolától, jönnek-e mások is az ovijából), mesélt az iskoláról. Áron közben azt a feladatot kapta, hogy rajzolgasson egy papírra bármit, amit csak szeretne. Volt egy nagy halom papír, nagy halom ceruzával. Egész jól elvolt vele, mosolygó arcokat rajzolt, leírta a nevét, cuki, vidám kis kép lett belőle, büszke voltam rá:)
Azután kitöltöttünk minden hivatalos papírt, leadtuk, s vártuk a pénteket, mert nagy szerencsénkre pont elcsíptük az utolsó elő-előkészítő foglalkozást, ahol a leendő termében, a leendő tanárnénijével, a leendő osztálytársai közül néhánnyal játszott egy kicsit. Mesét olvastak, aztán meg ragasztottak egy macit. Nagyon örültem, hogy így alakult, mert így legalább mindannyian tudtuk, hogy mire számíthatunk, könnyebben tudtunk beszélgetni az iskoláról. A foglalkozás után megvettük az egyenruhát, ilyen cukin fest benne:)
Amíg a gyerekek játszottak, a szülőknek a könyvtárban sok hasznos infót mondtak. Mindenki kapott egy kisokost, ahol pontokba szedve leírták, hogy mit kell tudni az iskoláról. Ilyen címek vannak: Mi várható az első naptól? Hogy készítsük fel a gyerekeket az első napra? Mire számítsunk az első hetekben? Aztán szép ABC sorrendben minden le van írva,a mit tudni kell. Nagy segítség volt, mert így Áronnak is tudtam mesélni, segíteni, meg nekem is jó volt persze, hogy képben legyek. A gyerekek is kaptak ilyen füzetkét, ahol pár oldalon fényképekkel elmesélték egy előkészítős kisgyerek egy napját. A kedvencem: nap végén valaki, akit szeretsz jön érted és hazavisz. Egyszóval mindenre gondolnak, amitől egy kis tökmag biztonságban érzi magát.
Decemberben kaptunk még egy levelet az iskolától, amiben megírták, hogy ki lesz a tanítónéni. Kaptunk még egy oldalas bemutatkozó levelet: hol dolgozott korábban, mit szeret csinálni szabadidejében. Azt látom, hogy itt nincs olyan éles választóvonal a nagycsoportos óvónők és a tanítónők között, mint Magyarországon. Áron legutóbbi óvónénije, Miss Piper és Miss Tracey is dolgozott oviban, iskolaelőkészítős csoportban, Prep-Yearben (ezt kedzte most Áron), meg elsősökkel is. Így itt inkább életkorra "szakosodnak". Valószínűleg ez azzal is összefügg, hogy itt az ovi és a suli között sincs olyan éles különbség, szép lassan, kényelmesen szoknak át a gyerekek, ami nagyon tetszik.
A január azzal telt, hogy megvettünk mindent, amit kell: iskolatáskát, lunch-bag-et (ez egy olyan kis hőtartó táska, amiben a napi kaját viszi, természetesen dínós), jó kis iskolai cipőt (egyszínű, fekete, zárt - ezek a szabályok) és egy csomó fehér zoknit és persze vártuk a szerdát.
Mivel januárban volt másfél hétnyi munkám, pár napot ment még oviba, ami jó átmenet volt az itthoni lébecolás és az iskola között. Jobban nem is jöhetett volna ki!
És elérkezett a szerda!
Gergővel mentek reggel (én dolgoztam) és nagyon ügyesek voltak! Áron nagyfiúsan elbúcsúzott, szinte elbocsátotta Gergőt és délután közölte, hogy ő még szívesen maradna:) Úgyhogy, talán kijelenthetjük, hogy tetszett neki:)
Ha meg szeretnétek nézni, hogy milyen, itt tudjátok lecsekkolni:
https://enoggerass.eq.edu.au/Pages/default.aspx
Nem egy nagy épület van, hanem több kicsi faház. A házak alatt van a hűvös rész, mert mindig árnyékos. Ott esznek és ott játszottak tegnap tornaórán is.
A teremben nem padok vannak, hanem kis asztalok. Minden asztal körül 6 kisgyerek tud leülni. A napot pedig egy szőnyegen kezdik, ott van reggel a gyülekező 9-kor:) Az, hogy pontosan mi történik a suliban, egyelőre nem tudom, mert apró információmorzsákat kapunk csak el, azokból próbálunk építkezni. Ami biztos: reggel a szőnyegen kezdenek, aztán 10-kor van egy gyümölcsszünet. Aztán megint csinálnak valamit, f12-kor ebéd (itthon készítünk neki hideg ennivalót, itt nem szokás a közös menzázás). Aztán 5-10 perc pihenés, mialatt mesét olvasnak nekik. Az iskolának 3-kor van vége. Ha itthon vagyok (csütörtökön és pénteken), akkor érte megyek, ha pedig sokáig dolgozom (hétfőn és szerdán), akkor egy iskola utáni napközibe megy. Eddig egyszer volt, szerdán, nagyon tetszett neki, mert azóta is kérdezni, hogy mikor megy legközelebb. A napközi az iskola területén van, külön részben, ahol csak iskola előtt és után vannak a gyerekek. Nem osztályonként vannak, hanem együtt vannak a nagyobbak és a kisebbek. Fiatalok dolgoznak ott, nem a tanárok, gondolom jó fejek lehetnek :) Mivel nincs házi (remélem ez jó sokáig így is marad), nem azzal telik az idejük, hogy üldögélnek, hanem játszanak. Amikor szerdán Gergő érte ment, akkor épp kint voltak az udvaron, Áron kosarazgatott:)
http://www.ymcachildcare.com.au/enoggera.html
(Nem túl informatív, inkább csak illusztrációként linkeltem be.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése